eFeN2013BlogeFeN 2013: a csütörtök csak a Republicról szólt

eFeN 2013: a csütörtök csak a Republicról szólt

Az idei eFeN második napján ugyan négy fellépő is szórakoztatta a közönséget, de az érdeklődés egy zenekarra összpontosult, így a többi már csak ráadás lehetett.

Már az elején tudta mindenki, hogy az eFeN csütörtöki napja a Republic67 fellépése miatt lesz különösen érdekes, az énekes halála óta először állt színpadra a banda. A hivatalos kezdés este nyolc órára volt kitűzve, a sátor körül ekkor már elég sokan gyülekeztek.

Azt, hogy a fősodrású média is jelen lesz a rendezvényen, mindenki nagyon jól tudhatta, stábok pörögtek fel-alá a területen, keresve a zenekar tagjait néhány szóért. Derék biztonsági őreink is szépen felöltöztek narancssárgába, jól állt nekik, az egyenruha amúgyis magabiztosabbá teszi őket. Boros Csaba, az együttes basszusgitárosa lapunknak adott interjújában közölte, hogy meglehetősen nehéz helyzetben vannak, és nem pótolni szeretnék Cipőt, mivel ezt úgysem tudnák kivitelezni. (Az interjú teljes szövegét májusi lapszámunkban olvashatjátok majd.)

Kilenc óra fele járhatott az óra mutatója, amikor a színpad melletti projektoron elindult egy kisfilm. Egy olyan díjátadón készült felvételeket láthatott a közönség, ahol a Republic zenekar egy életműdíjat vehetett át. Ismerős hangok szólaltak meg ezután, és a zenekar Cipő hangjára, egy korábbi számukra vonult be, miközben csendesen meggyújtottak egy gyertyát. Boros Csaba beszélt néhány szót a zenekarról, a helyzetükről és a tragikus történésekről, Cipő elvesztéséről, majd a színpadra invitálta Sipos F. Tamást, aki valljuk be, nagyon nehéz helyzetben volt. A koncert elkezdődött, furcsa érzés lehetett egy Republic rajongónak ez az első néhány másodperc.

Úgy tűnt, hogy Sipos F. Tamás könnyen felvette a Republic rezgéseit. A lendületesebb, pattogósabb számok rettentő jól sikerültek az ő előadásában, a lírikusabb dalok már kevésbé. Talán érdemes lehet majd a zenekarnak átértékelni, mit játszanak és mit vesznek le a repertoárról a továbbiakban. Van, amit csak Cipő tudott. Amikor az új énekes a „Repül a bálna” című számot konferálta, izgalmában belekavarodott a mondataiba. „Na, mi úszott be a sátorba? Mi repült be ide?” – szólt a kérdés az új énekestől, és jött is a válasz a közönség soraiból: „Trabant!”.

A legnagyobb Republic nóták hangoztak el a közel kétórás koncerten, a közönség pedig roppant hálás volt. Nem volt akkora teltház, ahogy azt egy Republic koncerten megszokhattuk, de ezzel a zenekarral már soha nem lesznek olyan élményeink, mint korábban. Egy új korszak kezdődött, és annak pedig külön örülhetünk, hogy pont Egerben.

A Republic67 levonulása után a tömeg szétszéledt. Eltűntek a kamerával a vállukon szaladgáló alakok és a publikum egy része is. Már sokkal kevesebb fesztiválozó ember előtt kezdődött el az Extázis zenekar bulija. néhányan azért táncoltak a dallamosabb rock zenét játszó zenekar koncertjén, de a bárpult környékén talán többen álldogáltak sörrel a kezükben. Az igazi extázis most elmaradt.

A napot a Hollywood Rose koncertje zárta, a legendás Guns’N’Roses magyar változata hatalmas zúzdával várta a rajongókat. Sokkal többen nem lettek ugyan, de a hangulat fergeteges volt. Az énekes gyakran úgy gondolta, hogy a közönség soraiból énekli el Axl Rose klasszikusait. Végül a „Sweet child o mine” akkordjai után csend lett. A korábban említett biztonsági őröknek túl sok teendőjük nem volt, a „kritikus tömeg” hamar lelépett, ki a Gödörbe, ki haza.

Vártás Péter, Líceumi Paletta